2017. augusztus 7., hétfő

Édesanya


A nappali sarkában volt a kedvenc olvasó zuga. Egy nagy álló lámpa és egy mély, süppedős fotel a kandalló előtt. Imádta ezt a helyet, bár nem túl sokszor engedte meg magának, hogy leüljön ide.





Édesanya egész nap lótott-futott, és ha netán előfordult volna, hogy a háztartásban nem talált munkát magának, akkor gondoskodott valami másról. A gyerekek, az állatok, a bevásárlás, a barátnők, vagy valami veszekedni való… Mindig akadt valami, amivel egész nap lefoglalta magát annyira, hogy estére sikerült totálisan lefárasztani magát. Időnként teljes végkimerültségben zuhant be valamikor éjjel az ágyba. Persze csak akkor, amikor már beállította az ébresztő órát másnap hajnali 4 órára. Mert lazsálni, azt nem lehet…

Azért mégis előfordult, hogy egy vasárnap délután, amikor zuhogott kint az eső, leült ebbe a fotelbe olvasni. És ha olvasott, akkor tényleg olvasott. Semmi másra nem figyelt. Sőt. Semmi mást meg sem hallott. Mintha a világ eltűnt volna a környezetéből. Átkerült abba a világba, amiről olvasott, és minden más megszűnt a számára. Az „itt és most” egyszerűen nem létezett.

A család többi tagja időnként jókat mulatott rajta ilyenkor. Előfordult, hogy Édesapa szólt valamiért neki – Édesanya azonban meg sem hallotta. Erre Tylli is oda kiáltott, de ahogy mondani szokták, se kép, se hang. Semmi válasz. Ekkor bekapcsolódott Alyta is, oda ment a fotel mellé, és szinte már kiabált. Édesanya azonban meg sem rezdült, még csak észre sem vette, hogy már mindenki gurul körülötte a nevetéstől. Irtó jól szórakoztak. Vagy fél órába telt, mire ilyenkor sikerült őt kiragadni a könyv világából, és vissza zökkentették maguk közé. Volt, hogy végül hagyták tovább az álmaiban, és csak amikor kiolvasta a könyvet és felállt, akkor mesélték el neki nagy kacagva, mennyit próbálkoztak.

Igen, jellemző volt rá, hogyha már leült olvasni, akkor súlyos könyveket is egy ültő helyében olvasott ki. Nem aprózta. Képes volt éjjel-nappal olvasni, és abba sem hagyta, míg az utolsó lap aljánál nagyot nem sóhajtott. Lehet, ez azért volt, mert ritkán engedte meg magának ezt az élvezetet, és ilyenkor annyira magával ragadta a hév, hogy nem tudott ellenállni neki. Ki tudja, mikor jön megint egy ilyen lehetőség?



Részlet a Tylli titka c. regényemből




Kép forrása: Pixabay

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése